Az ütközés - április 21
Amikor ez a rész jön, legszívesebben egy hét érzelmi szabadságra mennék, de most nemsokára kezdődik a munka, jövő héten pedig irány Ausztria pár napra. Erre fókuszálok.
Egy teljesen átlagos nap volt. Péntek délután, mikor a munkát már magam mögött tudtam hagyni bár közel sem megelégedve az aznapi teljesítményemmel. Kimondottan frusztrált voltam és fáradt is, dehát egy órás edzés vár rám, ez már rutinból menni fog. Azért ilyen rövid, mert vasárnap lesz a Telekom Vivicitta, amire a kollégákkal nagyon készülünk. Többen is jönnek, a végén hot dog party, gyülekezés és mulatás vár minket. Állatira vártam már. Nagyon készültem, de nem PB-t futni, hanem hogy ennyi ismerőssel, baráttal futhatok majd együtt - életemben először egy külön posztban még arra is kértem a barátaimat, akik ráértek vagy a környéken laktak, hogy jöjjenek ki szurkolni, mert jól esne útközben ismerős arcokat látni. Hugom is jelezte, hogy kijönnek a babával. Szerettem volna indulás előtte ledőlni és pihenni egyet a kedvenc 10 perces vezetett meditációmra, de mivel Gergővel korábban megbeszéltük, hogy becsatlakozik az edzésemre, nem akartam elkésni.
Amint kiértem a Margitszigetre, elhagytam a sorompót, és adtam egy finom löketet, ahogy mindig szoktam. Felmértem a péntek délutáni tömeget, néztem hányan fognak átrohanni előttem helyiek vagy turisták, gyalog vagy biciklin, rolleren, bringóhintón. Aránylag békésnek ígérkezett az edzés, mert semmi ilyesmi nem volt kilátásban, amíg hirtelen elő nem került egy biciklis a körforgalom magasságából és elindult az irányomba. "Sebaj, láttunk már ilyet." - gondoltam és átmentem a másik oldalra, ahol senki nem jött szembe, hogy kikerüljem. Váratlan fordulat volt számomra, hogy végül ő is ezt gondolta helyes döntésnek. Arra már nincs időm, hogy teljesen átmenjek a saját sávomba, úgyhogy előtte körül is néztem, de kicsit korrigálok, lendítek a tempón és lendületből kikerülöm jobbról. Gyors kormányrántással jobbra vettem az irányt, amire nem számítottam: ő is. Akkor megint váltok: bal, és ő is. Ezt komolyan nem hiszem el? MI a szent szar történik? Már nagyon kicsi köztünk a távolság! Elegem van ebből a fickóból, de sebaj, még egy irányváltás, villám jobb, hogy ne haljak meg és megyek végre megcsinálni a pénteki edzésemet. Na, tehát jobb és irány edz... nenenene, hát ez meg mit csinál? Meg fogok hal... BUMM.
Nem tudtam elhinni, felfogni... én azt hittem, hogy sikerült. Minden porcikámmal azon voltam. És nem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése