Ütközés után

 Amikor ez a rész jön, legszívesebben egy hét érzelmi szabadságra mennék, de most nemsokára kezdődik a munka, jövő héten pedig irány Ausztria pár napra. Erre fókuszálok. Egy teljesen átlagos nap volt. Péntek délután, mikor a munkát már magam mögött tudtam hagyni bár közel sem megelégedve az aznapi teljesítményemmel. Kimondottan frusztrált voltam és fáradt is, dehát egy órás edzés vár rám, ez már rutinból menni fog. Azért ilyen rövid, mert vasárnap lesz a Telekom Vivicitta, amire a kollégákkal nagyon készülünk. Többen is jönnek, a végén hot dog party, gyülekezés és mulatás vár minket. Állatira vártam már. Nagyon készültem, de nem PB-t futni, hanem hogy ennyi ismerőssel, baráttal futhatok majd együtt - életemben először egy külön posztban még arra is kértem a barátaimat, akik ráértek vagy a környéken laktak, hogy jöjjenek ki szurkolni, mert jól esne útközben ismerős arcokat látni. Hugom is jelezte, hogy kijönnek a babával. Szerettem volna indulás előtte ledőlni és pihenni egyet a kedvenc

   Whiteness Egy fehér szobában ébredtem fel fehér hálóingben. Az ágy szélén ültem, amit egy fehér huzat borított mindössze. Felkeltem és csupa fehérség vett körül, mást nem láttam. Mintha ködben lettem volna. Szerettem volna látni dolgokat, embereket és hogy hol vagyok, úgyhogy elkezdtem körbejárni a helyet. Egy félig nyitott ajtót pillantottam meg, odamentem és átléptem a küszöböt. Tettem egy kört, de még mindig csak különböző mintájú fehér rétegeket láttam, ahogy átszeli a levegőt. Nem láttam senkit és semmit. Nem értettem mi történik. Hol vannak az emberek. Hol vagyok én. És miért. Amíg egyszer csak megláttam három nőt egy körben gyülekezni a szobámban. Kiderült, hogy... ők a szobatársaim. A szobatársaim? Milyen szoba? Miért? Mit csinálok itt? És ők? Íródott 2023. július 31.